Jön a tél

Nyír rezét sodorja az őszi szél,

Az út tarka szőnyegén jön a tél.

Rezdül a nyír deres ága,

Halk a levelek végső fohásza.

Szél a fákat vadul rázza,

Dér, gond, hull emberek nyakába.

Végzet angyala átsuhan a tájon,

Megreszket a szív fájdalmában.

Vad a levelek utolsó tánca,

Végzet szele söpör, ring ruhája ránca.

Viharban keresem otthon langy melegét,

Garázda szél, hozzám csapja nyír rezét.

Horgatt fővel megyek az úton,

Gondom, mint poklos a poklát húzom.

Hajlékban pislákol itt-ott gyertyafény,

Távolról érzem kemence melegét.

Halk a levelek végső fohásza,

Ezüst szemfedő hullong a tájra.

Tél előtt, térdelünk reszketünk,

Ki tudja jövendő mit hoz nekünk?