Kér a nép

Mint sziklakő a mindennapi keresztek.

Minket a Teremtő szenvedni teremtett?

Hiába minden cselszövés, új planétra menni,

Ott keresztvivők nélkül el fogtok veszni.

Urak! Maradjatok veszteg ezen a földön.

Apadjon: vér, verejték, könny, bánatkölcsön.

Poklok- pokla ez földi pokol. Káin, Heródes,

Júdás bűnös lelke, veletek rokon.

Pénztárnok konclesők, Föld fekete ördögei,

Sok sötétlelkű, ennyveskezü alak,

Milliók könnyeznek némán, prés alatt.

Nektek féktelen tivornya? Nekünk morzsa?

Hol van a hozadék? Ígéret földjén rettegés?

Urak! Csillagok fordulnak, hullnak a földre.

Ozd meg köpönyeged, mint Szent Márton,

Zord király a menny befogad az örök hazába.

Urak? Jön még idő, melyben a némaság

Mint égzengés messze hallik.

A visszafojtott könnyek mint áradó folyók,

Mindent elözönnek. Álmok valóra válnak.

Akkor majd merre fut zsoldos hadatok?

Holnap már késő lesz, mentsétek magatok.

Kér a nép! Adjatok, munkát, hozamot,

Konclesők legyen végre emberi arcotok.

Békesség, jöjjön el a Te országod. Amen.

SARUTLAN