Karácsony

Sok-sok csillag hullt a Földre,
De egy csillag fönt ragyog örökre.
Ember, ha föltekint az égre,
Betlehemi csillag a reménye.

Pusztában messze látszik, tündököl égve,
Pásztoroknak,királyoknak, utat mutat fénye.
Istálló fölött megállt az a csillag,
Jászolban kisded, békesség, szénaillat.

Pásztorok bölcs királyok térdelve imádják,
Hizsen megváltani jött a bűn világát.
Alig született meg életére törnek,
Heródesei a szenvedő Földnek.

Szívtépő csillagoltó bűn-világ,
A golgotai kereszt némán kiált.
Kik álltak a jászol mellet akkor,
Már találkoztak jónéhányszor,
Kisded bölcsek, sok-sok pásztor.

Sötét felleg borul mostanság a Földre,
Tört reményünk ködbeszőtte.
Új Heródesek seregestől jönnek,
De az angyal hírt hoz a csodáról,
Szívredőbe hit,szeretet mécse világol.

Szent Ég, el ne lobbanjon a mécsvilág,
Mert ránkszakad a kietlen, bűnvilág.
Ha lelkünkben fészkel a szeretet,s ragyog a csillag,
Szívmelegben jóság,jászolban kisded,szénaillat.

Örvendj, Föld örvendj,eljött a Megváltó.
Zeng a dal a Betlehemi csodáról.
Csillagvonta szánon csöndesen csenget a Karácsony.