Kardoséknak egy lányuk és két fiúk van. A szülők egyszerű munkásemberek. Kató, az idősebb szép, talpraesett, szorgalmas, tisztelettudó, becsületes. Bolti eladónak tanult. Károly, a középső, okos, szófogadó, segítőkész, érettségi után egyetemre ment. Sikeresen fölvételizett, magyar-történelem szakra. Szorgalma töretlen, büszkék rá a szülei, ő lesz az első diplomás a családban. A hat évvel fiatalabb István kertész akart lenni, a középiskolát meg sem próbálta. A szakmunkás képzőt is otthagyta. Következő évben, elvégzett egy háromhónapos hegesztő tanfolyamot, mint betanított hegesztő, egy évet dolgozott. A munka sehogy sem volt az ínyére. Önként bevonult katonának. Jogosítványt szerzett, elvégezte a tiszthelyettes iskolát, őrmesteri rendfokozatot kapott. Kiképző lett. Az újoncok réme volt, rettegtek tőle. A háta mögött Pityke őrmesternek gúnyolták. A nőknél komoly sikerei voltak. Szenvedélyesen vágyott arra, hogy rangos famíliába beférkőzzön.
Károly az egyetemi évek alatt, megismerkedett Évával, az egyik évfolyamtársával. A barátságból szerelem lett, egy életreszóló, szerelem. A diploma megszerzése után, összeházasodtak. Mindketten állást kaptak a kisváros gimnáziumában. Kardos házaspár, igazi pedagógusok, szeretnek tanítani, életük nagy álma megvalósult. Kardos Károlyt agitálták, hogy lépjen be, a pártba. Behivatták az oktatási osztályra: Köztünk van a helyed- mondták neki. A párttitkár megígérte neki, az igazgató most megy nyugdíjba, ha belép, támogatja, igazgatói kinevezését. Diplomatikus választ adott. Nem vagyok még elég érett a párttagságra. Távoltartotta magát a politikától. Tanítani akart. Szép sikereket értek el tanítványai, különböző versenyeken, országos megmérettetéseken, mindig dobogós, vagy dobogós közeli helyezésen végeztek. Ennél nagyobb öröm egy tanár számára nem kell, ezt nem lehet pénzben mérni. A diákok ragaszkodása, szemük csillogása, szeretete, ami a szívből jön, fényes tükör, jó benne megfürödni, ezt anyagiakkal nem lehet pótolni. Kiérdemelte kollégái tiszteletét is. Segítőkész nem ült rá saját babérjaira, megosztotta másokkal. Két családjuk született. Az idő közben haladt, házuk is felépült, sokat dolgoztak.
Katónak jó férje akadt, buszsofőr. Boldog házasságban élnek, nekik két lányuk van. A nagyobbik, már egyetemista, a kisebbik érettségi előtt áll. Nincs velük különösebb gond, probléma, jó tanulók. Házat építettek, van egy új Skodájuk, három évet vártakrá. István, megunta az újoncok kiképzését, két év után, átkérte magát a határőrséghez, itt nőtt fel a határ közelében, vérébe ivódott a szakma. A belső elhárításhoz került. Hegyeshalom-Győr-Komárom, között végez földerítést a személyvonatokon. Belépett a pártba. Megnősült, felesége Eszter fodrász. Barnahajú, kékszemű, jó alakú, István megsem érdemli. Mire megszületett a gyerek, szolgálati lakást kaptak. A házasságuk nem volt hosszúéletü. István hamar kimutatta a fogfehérjét, szórta a pénzt, hogy ő gazdag. Gyakran megfordult a győri vasútállomás büféjében. Megismerkedett Margittal, a szőke bombázóval, ahogy ő nevezte, aki pultosként dolgozott. Margit elvált asszony volt egy gyerekkel. István beleesett, fülig szerelmes volt belé. - Kár lenne parlagon hagyni, elszalasztani - mondogatta kollégáinak. Magas karcsú asszony, szépen metszett arc, kék szemek, hosszú szőke haj. Nemcsak a férfiak, de nők is irigykedve megfordultak utána.
István későn járt haza, otthon egyre durvább a feleségével, aki sejtette hűtlenségét. Eszter azt találta mondani: - István, te örök életedbe őrmester elvtárs akarsz maradni? Látod Kerekes Pali megint kapott egy csillagot április 4-én, már alhadnagy, pedig egy időben kezdtétek a katonáskodást. Nem tudott mástmondani: - Fogdd be a szád. Se szó, se beszéd, megharagudott, faképnél hagyta a családot. Eszter nem omlott össze, nem adta be a válást a gyerek miatt. Szülei segítették Esztert. István, Margitnak is azt hazudta, hogy hadnagy, nem látszott a rendfokozat, mindig civilben járt. Margit nem sokat törődött vele, kinek milyen a renfokozata. Hódolói közt, valóban voltak főhadnagyok, századosok, vendég volt mindegyik. Margit okos nő volt. A főnöke látta, hogy a kakasok ott sarkantyúznak körülötte, de ez a forgalmon is meglátszott. Bár rengeteg hódolója akadt, neki elege volt a férfiakból. Férjében óriásit csalódott, pedig nagy szerelem lángolt köztük. Élsportoló volt, fejébe szállt a dicsőség. Gyakran kimaradozott, végül haza sem jött, ezért adta be a válást, ami nagyon megviselte. Szomorúság még ott bujkál a lelke mélyén, nem volt könnyű megemészteni. Azért mindenkivel kedves, barátságos, lehet a kalauz, kocsirendező vagy Dezső bácsi, a kazánfűtő, a mosoly nem került pénzbe. Kardos István beképzelt, gerinctelen alak, ezt értette félre, ezúttal csalódnia kellett.
Az idő mindig mozgásban van, jön valahonnan, s megy valahova, mint a felhők. Hoz is valamit, visz is valamit. Nagyot változott a világ képe, az őrmester elvtársból, őrmester úr lett. Megszűnt a régi jó világ, leépítették a határőrséget. Kardos őrmester úrnak volt néhány ballépése, azon kívül, hogy elhagyta a családját. Kitudódott, hogy jó néhány NDK-sTrabantot, Warburgot kifosztott, a rendszerváltás zűrzavarában, amit elhagytak a menekülők. Kiszerelte belőlük a rádiós magnókat, azzal üzletelt. Ilyen ember nem való katonának, nem szeretik a társai. Érezte, hogy nagyon forró a levegő körülötte. Kétségbe esett, megjuházott, eljátszotta a nagy beteget, nem is kellett bizottság elé menni, lerokkantosították, kutya baja nem volt. A szolgálati lakást, amibe nemrég költözött, új élettársával, néhány százezerért megvehette a határőrségtől, előtte újították fel, most több milliót ér.
Kató családját nagy csapás érte! Férje agyvérzést kapott, lebénult a bal fele. Ez a rendszerváltás éveiben történt. A baj nem járt egyedül, neki is megszűnt harmincnyolc év után, ötvenhárom évesen a munkahelye, a helyi ÁFÉSZ-t leépítették, de nem esett kétségbe. Kitanulta a pékszakmát. Gondozza férjét, éjszaka pékségben dolgozik, abban a reményben, hogy több lesz majd a nyugdíja. Három év után, innen ment nyugdíjba. Hatalmas csalódás érte, de akkora, hogy kétnapiig egy falatot sem evett. A megváltozott nyugdíjszámítás szerint csak a felét kapta, mint amire számított. Most mi legyen? A gyerekek tanultak, mind a kettő főiskolás. Pénz kell bármi áron, akár a föld alól is. Fájó szívvel eladták a Skodát, mert gyermekei nem hagyhatják félbe a tanulást. Takarítást vállalt a nyugdíj mellett, reklám lapokat hord. Megnyílt a kishatár, így később Ausztriába keres munkát. Naponta húsz kilométert kerékpározik oda-vissza. Traktort, autót vezet, szőlőben dolgozik. A gyermekei sikeresen befejezték a tanulmányaikat, mind kettő diplomát kapott. Kató az édesanyjuk olyan, mint a főnix madár, föláldozta magát. Megküzdött a sors súlyos csapásaival. Ha gyermekeire tekint, minden szenvedést, bánatot elfeled, megérte, az áldozat vállalás, érdemes volt küzdeni. Ilyenkor a szíve megtelik boldogsággal. Ebből merít erőt a folytatáshoz.
Kardos tanár úr és a családja, szerényen de becsültessen, élik a hétköznapokat. Nagy megtiszteltetés érte, megkapta, város díszpolgára címet. A politikai széljárásokat, hullámveréseket, saját meggyőződése szerint ítéli meg. Tiszteli a másságot, különböző meggyőződéseket. A tanár nem csak oktat, olyan, mint egy orvos, mert a lelkeket is gyógyítani kell, nem csak a testet. A mai világban sok a sérült lélek, a fiatalok körében. Fontos a tanári példamutatás, a léleknek békekel, belső harmónia. Embernek maradni minden helyzetben, akkor is, ha valaki föntvan, akkor is, ha lent. Olyan a lelke, mint egy virágos rét, gyógyfüvekkel tele. Testvérek között nagy a különbség, Károly erős tölgy a dombtetőn, István hajladozó fűzfa az útszéli árokparton, pedig egy anya szülte őket.
A gyerekei néha kérdezik, vajonmi lehet Istvánbátyánkkal, rég hallottunk felőle? A rossz pénz nem vész el, tarja a mondás. És tényleg.
A hűvös verandán vacsorázott a család, fékcsikorgást hallatszott a ház előtt. Mindnyájan az utca felé néztek. Istvánán már a kapuban állt. Egyszrüen beállított semmi értesítés. Károly sietett öccse elébe. Szívesen fogatták, kávéval, üdítővel kínálták. Megjegyezte, hogy jó itt a hűvösön. Számító élősdi ravaszság bujkált a szemében. Széles bárgyú gúnyos mosolygásba rándult az arca. Rögtön rátért, hogy miért is jött tulajdon képpen. Nagy buli lesz nálunk! A jövő szombaton tartom az ötvenedik születésnapomat, szertném ha midnyájan eljönnétek. Választ nem kapott, csak a falióra tiktakja hallatszott, a nagy csöndben. - Mit dolgozik Istvánbátyám, pontosabban mivel foglalkozik? - kérdezte a kisebbik fia Károlynak, nagy sokára. - Hogy-hogy mivel? Hát már öt éve nyugdíjas vagyok édes öcsém. Én nem akartam, így alakult. Ők akarták, hogy így legyen - fölfelé mutatott jobb kezének mutató ujjával - Átlagfeletti színvonalon élek, szépen kapok nyudíjat, most vettem egy Volkswagen Golfot négymillióért. Másodállásomvan az egyik bevásárló központban, biztonsági őr vagyok, nem panaszkodom. A gyerekek apjukra néztek, mintha választ várnának, de nem kaptak. Jobb a békesség, testvérek között.
- Na én megyek, köszönöm a fogadtatást, várlak benneteket. Eköszönt. A kapuig kisérték, beült a kocsiba, motor felbúgott, eltűnt az útkanyarban, nagy porfelhőt hagyott maga után. Bezárták az utcai kiskaput, szótlanul ballagtak vissza a házba. A nap már nyugodni készült, tüzes korongját elnyelték az Alpok hófoltos ormai, hatalmas palástja ott vérzik, a nyugati látóhatár felett.
A látogatás felkavarta a család békéjét, lelkekben örvénylettek, kavarogtak a gondolatok. Az apa megszólalt: - Ami a születésnapi partit illeti, azon a napon, kirándulni megyek az osztályommal. - Édesapám - szólt a nagyobbik fiú - mi sem megyünk, így döntöttünk midketten. Istvánbátyánk csak had rázza a rongyot, mi ehhez nem asszisztálunk. - Jól döntöttetek. Minden embernek két énje van, az a fontos mindig a jobbik kerekedjen felül, erre vigyázzatok!
Drága gyerekeim, a mai világban a tudást nem becsülik, a szívekből kiveszett a szeretett, az igazság haldoklik, sok a koldustarisznya, új példaképekre, értékrendre van szükség. Elferdült a világ gyémánttengelye, jó lenne mielőbb ki egyenesíteni, amíg nem késő.
"Csak egy szem búza vetetett a földbe / s egész világot táplál véle Istenünk. / Mint kagylóhéjat széttiporták Őt: / ma ékes gyöngy Egyháza homlokán. / Bárányként ölte Őt a gyilkos kéz: / de Pásztor lett, keresztje pásztorbot, / elűzte véle ördögök hadát. / Mint gyenge lángot fújták Őt el / a gyertyatartón, szent keresztjén: / de sírból kelve fényes napként lángolt." Igen régi ez a himnusz (i.sz. 330 körül), ásatásból került elő, s olvasható az Aranypor hátsó borítóján. A feltámadás ünnepére, húsvétra jelent meg a térségi (Mosoni-síkság, Hanság, Szigetköz) irodalmi folyóirat tavaszi száma.