Kér a nép

Kér a nép

Mint sziklakő a mindennapi keresztek.

Minket a Teremtő szenvedni teremtett?

Hiába minden cselszövés, új planétra menni,

Ott keresztvivők nélkül el fogtok veszni.

Urak! Maradjatok veszteg ezen a földön.

Apadjon: vér, verejték, könny, bánatkölcsön.

Poklok- pokla ez földi pokol. Káin, Heródes,

Júdás bűnös lelke, veletek rokon.

Pénztárnok konclesők, Föld fekete ördögei,

Sok sötétlelkű, ennyveskezü alak,

Milliók könnyeznek némán, prés alatt.

Nektek féktelen tivornya? Nekünk morzsa?

Hol van a hozadék? Ígéret földjén rettegés?

Urak! Csillagok fordulnak, hullnak a földre.

Ozd meg köpönyeged, mint Szent Márton,

Zord király a menny befogad az örök hazába.

Urak? Jön még idő, melyben a némaság

Mint égzengés messze hallik.

A visszafojtott könnyek mint áradó folyók,

Mindent elözönnek. Álmok valóra válnak.

Akkor majd merre fut zsoldos hadatok?

Holnap már késő lesz, mentsétek magatok.

Kér a nép! Adjatok, munkát, hozamot,

Konclesők legyen végre emberi arcotok.

Békesség, jöjjön el a Te országod. Amen.

Ázsia csókja

Fekete tüzes ménem, megnyergelem,

Fölkötöm, kivonom régi kardomat.

Keresem kutatom az igaz utakat.

Aranyért, rangért el nem adom magamat

Ha tövistől ezer sebből vérzek az éji úton,

Vérben jön a Halál vörös hajnalon.

Lobbanó lelkem hamvadó parazsát,

Hamuba takarom s itt hagyom.

Ha majd jön egy fényes fuvalom,

Főnix madár lelkemben tüzes haragom.

Szíveket melenget, fagyos éjszakát,

Olvasztja Káin jeges csillagát.

Szívemben rejtezik Túrán-síkja.

Hiszem szittya népem mélységes igazát.

Hadak Útja fölöttem, Turul előttem.

Ezredévi szenvedés, mögöttem dobog.

Kelet vad lángja ménem sörényén lobog.

Európa izzó pírját, kardal felezem.

Hazám, szittya népem igazát hirdetem.

Ázsia csókja izzik, lángol a homlok,

Most konclesők hada, felettünk rág koncot.

Száz csatában vérben óvtuk Európa álmát,

Hulltunk, le gyöztük a ránkterelt Sárkányt.

Európa szúró lángja lobbanása,

Vakít szemünkbe szór pernyét-hamut.

Júdás ördögök raja, mint felhő takarja a Napot.

Kormos éjszakában mégis látom én,

Hajnalodik! Rejtett sátrát bontja már fény.