Koszorúz a hajnal

Botladozva lépek utcánk konduló kövén,
Csillaghálót hurkol az est fölém.
Kék homály leple terül a földre,
Hűs fény csorog, talányos csillagokról.
Kékség fátyla lebben a végtelen űrben

Magasban ezüst angyalszárny rebben,
Mennybéli angyal fényt hoz,lámpámba lángot,
Mint Noé galambja csőrében olajágat.
Csillagfény hűvöse hull éj kötényéből.
Angyal szárnyon borzas fényszilánkok.

Mint üstökös csillagok közt bolyong a holt lélek.
Árva szívben fészket rak a remény.
Kékegü esten áttsuhan az angyal,
Kosarából hull a szikra, lobban a fény.
Jaj el ne vesszen egy parányi szikra.

Egy szikrától is gyúlhat hajnal.
Strázsálnom kell, izzik a jövendő pirja.
Nem mehetek haza, szítom a parazsat,
Lámpámban őrzöm, marokkal óvom a lángot.
Koszorúz a hajnal, melenget kietlen világot.

Lángsugárban árad rám a fény,
Szent lángok közt égek, remélek,
Rátok hintem a hajnal fényporát.
Feledem a vad világ zaját,
Feledem a csillagtalan örök éjszakát.