Küldetésem

Réges-rég fa szerettem volna lenni.

Út peremén állni, nem világgá menni.

Erős tölgy, vagy sudár jegenye,

Kit nem tiporhat le lánctalpak kereke.

De a sors mást rendelt nekem,

Fölvettem hát próféta köpenyem.

Hirdettem: testvériség, egyenlőség, szabadságot!

Hegytetőről messze látok, prófétálok.

Fájdalmas és nehéz az én küldetésem,

Akár réges-rég volt születésem.

Irány váltás, korszakváltás, folyt mint zúgó patak

Szép szavak, nagy szavak, mégis a régi ing maradt.

Hegyet jártam, kőtáblára törvényt véstem,

Völgyben a sokaság bálványt imád, őket féltem.

Szennyes ingben dáridóztak, táncot jártak, dombra fel.

Őnékik a régi gazda, égből hulló manna kell.

Ha a régi gazda, mint a tél, lopakodva vissza tér,

Kőtáblára vésett törvényem mit sem ér.

De ne örüljetek nagyon a konc legjaván,

Asztal alatt koppan a csont, Lázárok lesztek a vacsorán.