Egy vízcseppben mennyi igazság rejtezik?
A nagy óceán előttem gurult, ezerévekig.
Az emberi szívekben pusztaság, üresség csendje.
Mióta, meddig? Mikor még nem voltam, mikor már nem élek.
Kiveszett a szeretet, szolgaság, rabszolgaság.
Csak az én, az enyém. A nap nekem süssön!
Aranyvánkosod szolgák verejtékével bélelt.
Az én kincsem gyarapodjon, fényesedjen üdvöm!
Az én váram emelkedjen, égig magasodjo,
Lesz hová menekülni ha jön a nagy ár.
S mégis retteg a gazdag?Mit féltsen a szegény?
Körötte rothadás, bűz, bűn, mocsár. Süllyed a vár.
Vértől nehezül a föld, vízcsepp holtak szívéig csorog,
Az idő rövid, a végzet angyala sürög-forog.
Undor angyala, mit sas lebeg a süllyedő vár felett.
Magam ácsoltam a bárkám, erősebb,min a vár.
Lépjetek a bárkába Lázár könnyedséggel,
Szelek szárnyán vitorla dagad, vihar árbócot feszít.
Halál öléből a békesség, szeretet ölébe röpít.
Ha majd eljön az ítélet napja, a Bíró előtt állsz.
Pucéra, mint mikor megszülettél, ítéletre vársz.
Megtudod a vízcsepp igazságát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése